A kép forrása: www.imdb.com

A Másik Boleyn lány című történelmi film a XVI. századi Angliába "repít el" a nézőt, méghozzá annak a VIII. Henriknek  az udvarába, aki 1509 és 1547 között ült Anglia trónján és arról volt nevezetes, hogy uralkodása alatt ő választotta le az anglikán egyházat a katolikus egyházról. Összesen 6 felesége volt, akik közül kettőt kivégeztetett. A történet legelső házasságáról szól, és arról a fiatal lányról aki elérte ezen házasság érvénytelenítését és ezzel az Anglikán egyház létrehozását.

Ami a filmet illeti: A királynő és Az utolsó skót király szerzője, Peter Morgan ezúttal Philippa Gregory nagysikerű regényéből írt izgalmakban és drámai pillanatokban bővelkedő forgatókönyvet, melyből a BAFTA-díjas Justin Chadwick rendezett emlékezetes történelmi filmet.

Forrás: kentonline.co.uk

A másik Boleyn lány a minőségibb és valóság- illetve történelemhű filmek közé tartozik, mert reálisan mutatja be a korabeli eseményeket, jelentősebb bakik nélkül. 

Közben egy érzelmes történet is intrikáról, romantikáról és árulásról. Két nővér, Anna (Natalie Portman) és Mary (Scarlett Johansson) teljes mértékben ambiciózus apjuk és nagybátyjuk irányítása alatt állnak, akik minden eszközzel a család hatalmának növelésén és státuszának megerősítésén munkálkodnak. Céljukat Anglia királyának (Eric Bana) kegyeit keresve próbálják elérni. A lányok, maguk mögött hagyva a békés vidéki életet, bekerülnek az udvari élet veszedelmes és izgalmas világába. Nem sokkal később pedig már azon kapják magukat, hogy egymás könyörtelen riválisai lettek, hiszen mindketten a király szerelméért küzdenek.

A kép forrás: chesnuthilllocal.com

Elsőként Mary (Scarlett Johansson) kerül VIII. Henrik közelébe, válik szeretőjévé, s nemsokára már törvénytelen gyermekét várja. Az okos, és félelmet nem ismerő Anna (Natalie Portman) viszont taktikusabb: előbb sikeresen elnyeri Katherine királyné bizalmát, hogy ezzel közelebb kerüljön a királyhoz (az udvarhölgyek sorába lép). S bár Anna tisztában van vele, hogy Mary őszinte szerelemmel viseltet a király iránt, mégis úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, ő lesz Anglia új királynője. Míg a Boleyn lányok az uralkodó szerelméért küzdenek - az egyiket a hatalom, a másikat az érzelmek fűtik - Anglia kettészakad.

A kép forrása: tsimpkins.com

A drámai következmények ellenére végül mindkét lány erőt és lojalitást talál egymásban, s rájönnek, hogy nővéri kötelékeik örökre összekapcsolják őket. Egyikük számára azonban így is tragikusan végződik a királyi udvarban tartózkodás: a király előbb beleszeret Annába, majd elveszi, végül lefejezteti.

A történelmi valóság részletei

A történelmi valóság nem más, mint az a tragédia, mely 1536-ban elkerülhetetlenül közeleg. Bár Boleyn Anna VIII. Henrik felesége lesz (1533 január 25-én), nem tud fiú utódot szülni a királynak (akkoriban a nőket okolták azért). Kétségbeesésében attól sem retten vissza, hogy a hűtlenség bűnét elkövesse, csak, hogy végre fiú örököst adjon a hazának és Henriknek. Hogy elkövetett e hűtlenséget (például tulajdon bátyjával) ma sem tisztázott, mindenesetre VIII. Henrik elhitte és szörnyű bosszút állt: előbb letartóztatta (1536 május 2-án), majd alig több, mint két héttel később, felségárulás, hűtlenség és vérfertőzés vádjával le is fejeztette 1536 május 19-én. Csak egy két és fél éves kislány maradt Anna után, a későbbi I. Erzsébet (aki majd 22 évvel később, 1558-ban kerül a trónra).

Ami VIII. Henriket illeti: Anna kivégzésekor 45 éves volt és még 11 évet élt (1547-ben hunyt el, alig 56 évesen), de ezalatt még további 4 feleséget "fogyasztott el". A hármas számú (Jane Seymour) gyermekágyi lázban halt meg, a negyedikkel kötött házasságát semmisnek nyilvánították (Cleve- Anna), az ötödiket viszont (Chaterine Howard) Annához hasonlóan lefejeztette hűtlenség címén. Az utolsó feleség pedig, Chaterine Parr túlélte Henriket.

A filmmel kapcsolatos egyetlen komolyabb kritika VIII. Henrik idealizált megjelenítésére vonatkozik. Eric Bana a majd 190 cm magas "kigyúrt" izmos karcsú férfi mint a nők álma éles ellentétben áll azzal, amit a történettudomány VIII. Henrik külsejéről tud.

Hans Holbein festménye VIII. Henrikről. Forrás: en.wikipedia.org

Elegendő Hans Holbein világhírű festményére gondolnunk. Henrik a leírások szerint nagyjából 150 kg lehetett, és még egy vak sem nevezhette őt a nők álmának. Ezt leszámítva a film lendületes, jól megrendezett és főbb vonalaiban hitelesnek nevezhető.

Nagyon nagy pozitívum a helyszínek, ruhák és karakterek autentikus, valósághű megjelenítése és a három főszereplő kimagaslóan tehetséges alakítása: Natalie Portman Annaként, Scarlett Johansson Mary-ként és Eric Bana mint VIII. Henrik (a külsőben megnyilvánuló különbség dacára) is egyaránt hitelesen alakítják történelmi karaktereiket.  

A film eredeti címe: The Other Boleyn Girl, Rendezte: Justin Chadwick, Szereplők: Natalie Portman, Scarlett Johansson, Eric Bana, Kristin Scott Thomas, Írta: Philippa Gregory regényéből Peter Morgan, Operatőr: Kieran McGuigan, Zene: Paul Cantelon, Vágó: Paul Knight, Carol Littleton, Látvány: John Paul Kelly, Díszlet: Sara Wan, Jelmez: Sandy Powell, Producer: Alison Owen, Scott Rudin, Társ-producer: Mark Cooper.

A kép forrása: nytimes.com

Nem készül sajnos sűrűn olyan háborús film mely egyszerre izgalmas és emelett történelmileg is stimmel. A nagy háborús klasszikusok tudták ezt a két feltételt hozni, de az elmúlt 1-2 évtized már nem kényeztetett el bennünket ilyen téren. A 2014-es Harag (Fury) David Ayer rendezésében és Brad Pitt főszereplésével mindent elkövet a realisztikus összképért és az izgalmas cselekményért, ám kérdéses mennyire sikerül ez. Mivel azonban a maga nemében különleges filmről van szó jelen poszt a Harag bemutatásával és értékelésével foglalkozik.

A Fury egy 4 harckocsiból álló amerikai katonai egység (egy harckocsizó szakasz) mindennapjait mutatja be 1945 áprilisában a nyugati fronton. Már nagyon a világháború vége felé járunk, gyakorlatilag egyetlen hónapra vagyunk a harcok lezárulásától. Ám ezt akkor még nem tudják a katonák, amellett ez a bizonyos egy hónap is iszonyú küzdelmeket ígér. Nem beszélve arról, hogy nem tudni ki éli túl. 

A kép forrása: eonline.com

A legfőbb karakterek a Fury névre keresztelt (magyarul: harag, vagy düh) M4 Sherman harckocsi ötfős legénységét alkotják. Ők: Wardaddy őrmester (Brad Pitt), Boyd (Shia LaBeouf), Gordo (Michael Pena), Grady (Jon Bernthal) és Norman (Logan Lerman). Eleinte "rutin” műveletekben vesznek részt, majd egy nap egy öngyilkos küldetésre indítják őket, mellyel több ezer katonatársuk életét menthetik meg ám erősen kérdéses, hogy épp bőrrel megússzák e. Ami különlegessé teszi a filmet, az a látvány, a karakterek megformálása, a háborús „klíma” elénk tárása és a színészek időnként briliáns játéka. Persze azért hibák is becsúsznak és kritika gyakorlásra is akad ok bőven. De előbb nézzük a történelmi környezetet (elvégre mégis csak egy történelem blogon vagyunk).

Előbb egy kis történelem ...

Az angol-amerikai-kanadai alakulatok 1944 júniusában szálltak partra Normandiában, majd az egész világot megdöbbentő gyorsasággal foglalták vissza Franciaország nagy részét. 1944 karácsonyára a szövetséges csapatok szinte mindenhol a német határ közelében állomásoztak. Ekkor következett a nyugati front történetének második időszaka: a lassú, szinte állóháború-szerű megtorpanás három hónapja.Az 1945 –ös esztendő első három hónapja ugyanis – az előző év végén indult ardenneki német ellentámadás visszaverésétől kezdve – aRajna mentén zajló csatározásokkal telt. A Wehrmacht a Rajnát természetes védvonalként „használva” megakasztotta a kétszeres, majd háromszoros túlerőben lévő szövetségeseket. Egy időre megtorpant az angolok és amerikaiak előretörése. Aztán jött a fordulat: 1945 március 23-án az amerikaiaknak sikerült átkelniük a Rajnán. Megkezdődött a 300 ezres, 21 hadosztályból álló német hadsereg bekerítése. A hadművelet alig egy hét alatt sikerrel zárul: 1945 április elsejére a németek egy katlanba rekednek, sorsuk megpecsételődik. Ekkor kezdődik meg a szövetséges csapatok inváziója német földön Berlin irányába. Ekkor már szinte nincs az útjukban komolyabb német haderő, akadály nélkül szabadítják fel sorra a német nagyvárosokat: 1945 április 10-én foglalják el Hannovert, április 16-án Nürnberget, április 30-án Münchent, május 3-án pedig Hamburgot. Majd május 7-én véget is ér a háború.

A kép forrása: LINK

A film alapsztorija

A Fury 1945 áprilisában játszódik, vagyis abban az időszakban, amikor már túl vagyunk a rajnai német hadsereg felszámolásán és akadálytalan a szövetségesek előretörése Berlin felé. És ezzel el is érkeztünk a film első csúsztatásához: David Ayer rendező (és forgatókönyvíró) heroizálta a főhősök küzdelmeit. A háború ezen legvégső napjaiban ugyanis elvétve sem nagyon fordultak elő jelentős német ellentámadási kísérletek, egyszerűen azért nem, mert nem akadt már olyan, aki ezt megtehette volna. A német hadsereget gyakorlatilag már felszámolták és bekerítették. A Fury legénysége mégis óriási csatákat vív és egy nagy ellentámadást akaszt meg a film végén. Bár a „nagy” szót idézőjelbe kell tennünk, hiszen elhangzik: egy német gyalogos zászlóalj (500-600 fő) ellentámadását kell feltartóztatniuk alig ötüknek. A film főhősei elcsigázott, kosztól, olajtól lepett veteránokként, sárban gázolva, cigivel a szájuk sarkában, néha whiskyt vedelve „keménykedik” végig a két órát, kissé elcsépelt beállításokba kényszerülve. Azért persze a néző azonosulni tud a szereplőkkel, bár Brad Pitt mérhetetlen SS gyűlölete mögé nem ártott volna valami valósághű sztorit és magyarázatot tenni. Ugyanis a nyugati front katonái – főleg az orosz fronthoz képest – csak az első németországi koncentrációs táborokat megpillantva szembesültek az SS mérhetetlen kegyetlenségeivel.

A film sajátos jelenete, a német Tigris harckocsival megvívott „párbaj”. Hőseink ugyanis még a végső, öngyilkos küldetésük előtt, 5 harckocsiból álló szakaszukkal egyetlen Tigris útjába kerülnek. A Tigris lesből lövi ki a szakasz ötödik tankját, mire a többi négy nekitámad a német harckocsinak. A párbaj során a Tigris egy kivételével az összes amcsi tankot kilövi, de az utolsó Brad Pitt zseniális manőverezésének köszönhetően végül megsemmisíti a német páncélszörnyet. A jelenet érdekessége, hogy hűen tükrözi az amerikaiak babonás félelmét a német Tigrisektől. A félelem egyik oldalról érthető volt másik oldalról pedig erősen túlzónak tekinthető. Nézzük előbb azt, hogy miért volt túlmisztifikálva a Tigrisek jelentősége. Összesen 1355 db készült belőlük a háború alatt, 1942 áprilisa és 1944 augusztusa között. Ez pedig még akkor is csekély szám, ha nem az amerikaiak által ugyanezen időszakban elkészített 50 ezer Shermanhoz hasonlítjuk (amivel Brad Pitték is „császkáltak” a filmben). Egyszerűen arról van szó, hogy aTigris harckocsikból túl kevés készült ahhoz, hogy alapjaiban befolyásolhatták volna a harci eseményeket. A Panzerkampfwagen VI (köznapi nevén: Tigris) több hadszíntéren is bevetésre került, így ráadásul még ez az 1355 db is megoszlott legalább 3-4 fronton (Oroszországban, Franciaországban, Afrikában és Olaszországban). Amellett rengeteg műszaki probléma is volt velük. Óriási benzinfogyasztásuk szabályos üzemanyag-temetővé tette „őket” és a mínusz 30 fokos orosz télben óriási problémát okozott elindításuk is. (Rendszerint vagy le sem állították motorjaikat, vagy 10-15 percenként járatni kellett azokat.) Emellett számtalan műszaki hiba fordult elő a Tigrisekkel, így folyamatos javítgatásuk, szervizelésük is rontotta bevethetőségüket. Közben a németek kifejlesztették a „királytigrist” is(Panzerkampfwagen VI Ausf. B) melynél megpróbálták kiküszöbölni a hibákat, de az eredmény egy közel 70 tonnás óriás lett, amit hatalmas súlya miatt alig lehetett bevetni laza talajú területeken. A Tigrisekről bővebben: ITT.)

A kép forrása: rogersmovienation.com

Pozitívumok és negatívumok

És most nézzük a Tigrisek pozitív jellemzőit: szemben a Shermannal, ami alig nyomott 30 tonnát, a Tigrisek majd 60 tonnás súllyal készültek (57t), óriási páncélzattal. A filmben többször el is találják az amerikaiak, de láthatóan nem tudnak kárt tenni benne. Méretüket tekintve: 2,29 méterrel hosszabbak és 1,06 méterrel szélesebbek voltak, mint a Shermanok.Tűzerő tekintetében is nagy volt a különbség: a Shermanok 75 mm-es, a Tigrisek pedig 88 mm-es löveggel rendelkeztek. Ezek a különbségek érthetővé teszik, hogy az amerikaiak miért rettegtek annyira a Tigrisektől. Szinte már-már babonás módon tisztelték, annak dacára, hogy túl sűrűn azért nem futottak össze velük. A film jól rávilágít arra, hogy a háború végére kiderült: egyetlen módon lőhetőek ki a Tigrisek, mégpedig ha hátulról találják el őket. Pitt végül így pusztítja el a német páncélszörnyet.

És most néhány szó az egyéb problémákról. A filmben többször elhangzik: a Fury legénysége egy régóta együtt harcoló összeszokott csapat, mely már Afrikában is együtt küzdött a németek ellen. Ehhez képest azonban többször is azt látjuk: tiszteletlenek és ellenségesek egymással és állítólagosan megbecsült parancsnokukkal. Amikor például egy német otthonba törnek be, ahol két német leányzóval reggeliznek, a parancsnok szó szerint leköpi egyik emberét. Nem túl életszerű viselkedés egy olyan csapatban, ahol egymás életét oltalmazzák a tagok, és állítólag már két éve közösen élik meg az élet-halál harc mindennapjait. A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy így viselkedjek a legközvetlenebb harcostársaimmal egy ennyire egymásra utalt helyzetben, amikor szó szerint minden nap össze vagyok zárva a többiekkel és egymáson múlik az életünk.

A kép forrása: breachbangclear.com

A film végső jeleneteiben a Brad Pitték vezette Sherman egy teljes éjszakára feltartóztat egy német zászlóaljat, hogy a mögöttes területeken védtelenül maradt amerikai hadtáp és műszaki alakulatok megmenekülhessenek. Heroikus a küzdelem, melyben alig hihető, hogy az 500 német katonából egyetlen egy sem tudja kilőni az amerikai tankot egy páncéltörő gránáttal. Hozzáteszem úgy, hogy közben töksötét van.

Összességében a Fury egy érdekes film, ami alkalmas arra, hogy elképzeljük az 1945 tavaszának nyugati frontját és az ott küzdő amerikai katonáknak a mindennapi életét. Láthatunk benne kívül belül egy amerikai Shermant és megismerhetjük, mit érezhet egy újonc katona, ha veterán harckocsizók közé kényszerítik németeket ölni. A „Harag” valamiféle sajátos hangulatot „áraszt” a háború esszenciáját megragadva és az itt felsorolt néhány csúsztatás dacára valódi élményt nyújt. A magam részéről nem bántam meg, hogy megnéztem.